Találkozó negyed 10-kor a Jégbüfénél, nem Marci ér oda utolsóként, eddig jó. Tízre átérünk Budára, az első állomás a MOM Park oldalában egy elég fancy kávézó. Hatan érkezünk, Dimi stílusosan taxival csatlakozik. Megvárjuk. Töltögetjük a menetleveleket, Csepi odatette magát rendesen, hálásak vagyunk neki. 420 az Irsai Olivér, szóda nincs, bekezdünk, sebaj. Később úgyis kiderül, hogy messze nem ez volt a leghúzósabb hely.

10:07

A második állomás kárpótol az elsőért, minden szempontból. Pali bácsi borozója hű a nevéhez, Pali bácsi és a borok dominálnak. A falon Orbán Viktor aranykeretben, több példányban. További meglehetősen szétcsúszott arcok további keretekben, ők a törzsvendégek lehetnek. Nem szeretnénk oda felkerülni, de a hely hangulata így is megkapó. Máté is becsatlakozik, Gergő cimborája. Bezsenyi úr Marcival fotózkodik, Csepi is rajta szeretne lenni. Még van energiánk ilyenekre, addig jó.

10:43

Következik a La Terra, egy teljesen konszolidált hely, középkategóriás Takler rozé, ekkor még mindig azt hiszem, hogy van jelentősége. Konstans dőlünk a röhögéstől, mikor miért, Gergő megjegyzi, hogy hangulatban eddig ez a túra viszi a pálmát, majd kisvártatva lefagy a mosoly az arcokról...

11:18

Szerencsére száz méterre belebotlunk egy kínai étterembe, a Nefrit pont alkalmas a keletkezett luk befoltozására, az eddigi legkellemesebb meglepetésnek bizonyul. Első stöcc letudva, most kezdem el érezni, hogy állati nehéz lesz ép elmével végigtolni a húsz helyet, még csak négy fröccsöt küldtem le és még hol a vége.

12:02

Arcade bisztró, a hely, ahol a pénztárcáink egy utolsót jajdulnak. 700 HUF a konyári rozé decije, szóda persze itt sincs, ez így együtt egy kicsit fáj, nem baj, így mulat egy magyar úr. Kocsmatúra a Bortársaság égisze alatt. Marci körül (ő követte el az itinert) rohamosan növekvő lincshangulat, Gergő jubilál, tizedszer mondja, hogy soha többé nem adja ki a szervezést a kezéből. Ezt követően leheveredik a fűbe négylevelű lóherére vadászni, türelmesen várunk, szerencsére hamar feladja. A szél viszont nem adja fel és egy jól irányzott fuvallattal felborítja Gergő 600 forintos pohár sörét. Nem akarjuk elhinni, pedig tényleg. Ákos becsatlakozik, bemutatkozásként elnyom pár brutális spanyol szóviccet, nem baj, örülünk, hogy itt van.

12:49

Eredetileg a 9. állomásra volt belőve az első kajálás, de A bisztróban (tényleg ez a neve) ennek ellenére páran már kénytelenek vagyunk valami szilárd halmazállapotút is betermelni. Gigantikus burgert meg klub szendvicset, ki mit, állat mindegyik. Ételnek ennyire még nem örültem. Csepi padlizsánkrémet tol, lelke rajta. Második stöcc, ijesztően kezdenek szaporodni. A pincérfiút itt is megkérem, hogy fényképezzen, egy időre eltűnik a telefonommal, de szerencsére visszajön.

13:35

A Budai öregfiúk elé igen nagy várakozásokkal tekintünk, már csak a neve miatt is. Nem csalódunk. 90 forintos fröccs, Marcinak minden megbocsátva, csocsóban ettől még elkenik a száját. Öt órája vagyunk úton és még csak a harmadánál tartunk, de jó a hangulat, senki sem siet sehová.

14:27

A nyolcadik helyszín a Don Francesco nevű pizzéria, kocsmatúrák meglehetősen ritka állomáshelye. Itt végleg borul a terv és gyakorlatilag mindenki ráveti magát egy pizzára, van aki többre is. A hivatalos kajaállomást közfelkiáltással későbbre toljuk, erre az itiner lehetőséget is ad, mert a következő négy állomás száz méteren belül lesz. Harmadik stöcc letudva. Hilltopék olaszrizlingje kerül itt terítékre, ha van ennek bármi jelentősége is.

14:53

A Tabdi, ahová innen mennénk, elég vaskosan be van zárva, pedig a tábla szerint nyitva kéne lennie. Megyünk tovább, kábé tíz lépést. Bed and Beers a neve a következő helyszínnek, a pincérlányét sajnos nem tudjuk, de Marci név nélkül is beleszeret. Ennek ellenére valamiért engem fényképez le vele. (A tanulságos párbeszéd a következőképpen zajlik: "Ne haragudj, csinálhatok rólad egy fényképet? - Egyedül? Ne viccelj, szó se lehet róla. - Tomi, odaállnál mellé?") Nagyon kellett az a kép Marcinak. A lánytól közben azt is megtudjuk, hogy a szomszédos Tabdi hosszú évek óta zárva van, már senki nem él azok közül, akik még látták nyitva.

15:34

A lány tanácsára a Tabdi helyett a közeli Monte Caféban folytatjuk, teljesen normális hely, idén a beugró helyszínek kifejezetten jól teljesítenek. Előkerül egy kézerősítő gumi, Marci szerint egy gitárosnak illene tudnia hüvelykujjal és kisujjal összenyomni, de még ő se látott senkit, akinek sikerült. Tundra úr is előkerül, neki is örülünk. Dimitrisz időközben angolosan távozik a társaságunkból, állítólag hirtelen felmerült üzleti ügyben.

16:27

Folytatjuk a Mákos Gubában, ahol Csepi legnagyobb bánatára én már nem bírom újabb kaja nélkül, a jókai bableves viszont a nap legjobb döntésének bizonyul, csodálatosan semlegesíti az eddig elfogyasztott alkoholt. Feind rozé jön, ma még ilyen nem volt, de lassan tényleg mindegy is. A jó hangulatú étteremből végül Marci a kerthelyiség oldalsó ponyvája alatt átgördülve távozik, igencsak stílusos megoldás, a zsűri gurgulázó röhögéssel értékeli a mutatványt.

17:05

Most jön a Kovács étterem, ahol eredetileg ettünk volna, de mostanra már csak Csepi marad éhes. Valamiért nem okoz kitörölhetetlen emléket a hely, pedig hangulatosnak tűnik, de előfordulhat, hogy az elmém kezd már kicsit beszaggatni. Innentől amúgyis kezdenek az emlékeimben kicsit felgyorsulni az események, egyébiránt pedig már nyolc és fél órája vagyunk úton, de még mindig csak a 12. helyet hagytuk el. Éjfél előtt nem fogunk végezni, de különösebben ez senkit sem izgat. Otthonról jönnek a hírek a Tour mai befutójáról, de ez rajtam kívül ugyancsak senkit sem izgat.

17:42

Annál is inkább, mert a Csészényi kávézó a túra talán legpofásabb állomása, nagyon hangulatos díszítéssel valamint emlékezetesen pocsék folyórozéval. Kávé nélkül nem is csúszik, de azzal is csak nehezen. Komolyabb mélységű nőügyi megbeszélgetések vannak kibontakozóban a társaságon belül. Befut Koncz Tomi is.

18:33

Az Illúzió bárban Kovács Andris is becsatlakozik (szigorúan vezetéknévvel együtt), sajnos csak két helyszín erejéig. Reflexszerűen kezdem el szidni a nagyváradi közös üzletfeleinket. Negyedik stöcc, Süti nagyjából tizenkettőnél jár. Feladom, ő nyert. Először érzem azt, hogy most már bármi jöhet, meglesz mind a húsz állomás, az utóbbi három-négy helyen már semmilyen állapotromlást nem észleltem, nagyjából stagnál a helyzet. A rozé ekkor még 8-6-ra vezet a fehérborral szemben, itt még nem sejtem, hogy Pesten majd egy erős hajrával a fehérek a maguk javára fordítják ezt a rendkívül érdekfeszítő különmeccset.

19:23

A Lánchíd söröző legendás hely, ennek szellemében még a csillárról is lógnak. Agancsos Gyula talán az este utolsó becsatlakozója, kész csoda, hogy még erre is emlékszem. Időközben ránkesteledik, lassan tizenkét órája vagyunk úton, elindulunk Pest felé.

20:33

Utolsó állomásunk Budán a Platán söröző, szintúgy megkerülhetetlen hely. Tundrával táplálkozásügyi okfejtésbe kezdünk, egészséges életmód és várható élettartam, majd végül arra a következtetésre jutunk, hogy nagyjából úgyis minden a géneken múlik és inkább igyunk, mi bajunk lehet. Indulunk tovább, az Erzsébet-hídon át közelítünk. Utólag visszagondolva kicsit csodálkozom, hogy még a Kertész sem próbálkozott meg az igen adekvátnak tűnő Dunába-vizeléssel.

21:27

A Bohémmal kvázi ráfordulunk a célegyenesre, immár Pesten vagyunk. A házinéni következetesen közgázos diákoknak néz minket, mert azok szoktak oda járni esténként, ez jól esik, de köszönettel visszautasítjuk. Ja, akkor biztos bölcsészek vagytok. Elkezdek csuklani, innentől kezdve a bor már nem árt, viszont annál több energiámba kerül minden egyes pohár után elállítani a csuklást. Az utolsókat rúgjuk. Legnagyobb meglepetésünkre visszatér közénk Dimitrisz Teklával az oldalán, frissen, kipihenten. Örülünk nekik is, naná, ráadásul Teklának hasznos ötletei támadnak csuklás-ügyben.

22:22

A Mylordra őszintén szólva nem nagyon emlékszem.

23:05

Utolsó előtti állomás a szintén kihagyhatatlan Monyó, amit azonban majdnem kénytelenek vagyunk kihagyni. Tíz perccel zárás előtt érkezünk, úgyhogy nagyon bele kell húznunk, pláne ha éjfélre mi is be akarjuk zárni a boltot. Őszinte ámulattal veszem tudomásul, hogy ma először iszom szürkebarátot. Nem nagy baj.

23:40

Éjfél előtt pár perccel futunk be a célba, a méltán hírhedt Múzeumba. Ismét ráeszmélünk, hogy a hely legnagyobb erénye a nonstop nyitvatartás, nem kell talán azt sem magyarázni, hogy mitől lett Marci törzshelye. 23:59-et mutat az óra, amikor kihozzák a nap utolsó hivatalos körét. Őszinte borvirágos mosolyok, ölelkezések, egymás menetlevelének szisztematikus aláírása. Süti becsületbeli ügynek tekinti, hogy visszahozza az út során összesen három, alkoholilag szkippelt helyet, úgyhogy hősiesen bevállal egy házmestert ráadásként, büszkék vagyunk rá.

23:58